|
2011-11-24 19:17:29, csütörtök
|
| |
| |
Adél karácsonya
Adél a szőke copfos kislány 10 éves volt, mikor a karácsony minden részletével tisztában lett. Ezen a karácsonyon Ő is részt vehetett minden munkálatban, így mire a karácsonyfa díszítésére került a sor már jócskán el is fáradt. Egy ideig adogatta szüleinek a díszeket, miket alaposan szemügyre vett és megcsodálta némelyik ragyogását. Voltak kedvencei, melyek eddig Adél minden karácsonyán jelen voltak. A szaloncukrok adogatása már nem nyújtott akkora élvezetet Adél számára, így csendesen beült egy hatalmas fotelba és onnan nézte szüleit, ahogy a fát tovább díszítették. Adél szerette volna kivárni a végét, de szempillái egyre nehezebbekké váltak, míg végül álomba szenderült.
Adél becsukott szemmel is a készülő karácsonyfát látta, de valami más, és valami titokzatos volt a fán. A díszek, melyeket még nem is oly rég a kezében tarthatott, lágyan himbálództak a fán. Adél valami neszeket is hallott, de egy hangot teljesen tisztán felismert, a csengő hangját, ami akkor nem ércesen csilingelő, hanem olyan kétségbe esetten csengő volt. Adél hallani is vélte, hogy mint mond:
-Ó, jaj! Ó, jaj!
-Mi a baj? Miért jajgatsz?- kérdezte a szomszéd ágon lógó hópehely.
-Ó jaj! Elgörbült a nyelvem, s így nem tudok tisztán fényesen csengeni!
-Neem!- kérdezte a hópehely.
-Nem! Kellene valaki, aki kitudná egyengetni! Ó, de ki ért ehhez?
-Hm, hát ez nagy gond, mert mi mindannyian szeretjük, mikor énekelsz!
-De így nem lehet énekelni, szépen csengeni!- s a csengő már majdnem sírt, mikor hópehely, megint hozzá szólt
-Figyel ide csengő, innen a harmadik ágon van a hintaló,
ő biztos tudja mit is lehetne tenni!
-Ő? Ő, miért is tudná?
-Hát, mert te fémből vagy, s a hintaló lábán is fém cipők
vannak, hátha tudja- s rögtön meg is szólította a hintalovat.
-Hahó, hintaló!- a hintaló először nem tudta ki szólítja, majd az ízgő-mozgó hópelyhet látva rögtön tudta, hogy csak is ő lehet.
-Mit akarsz!
-A csengőnek elferdült a nyelve, nem tudod ki tudná megjavítani, hogy estére szépen csengjen?
-Miért, ő nem tudja kinyújtani?
-Csengő! Te nem tudod kinyújtani a nyelved? Ezt kérdezi a hintaló!
-De kitudom nyújtani, de attól még ferde marad.
-Óh, te szegény!- így már ketten sajnálták a csengőt, s egyszer csak a hintaló eszébe jutott, hogy a hóember a szomszédja esetleg tudja ki is segíthetne a csengőnek.
-Hóember! Pszt, hóember!
-Tessék!
-A csengőnek elferdült a nyelve és nem tud majd este csengetni, nem tudod ki segíthetne rajta?
-Aha!- s a hóember, hogy lássa melyik is az a csengő, nyújtogatni kezdte a nyakát- Hát talán a kis ember a fa másik oldalán.
-Szent ég! A másik oldalon! -esett kétségbe a hópehely.- De hát, oda, de hogyan?
Nagy- nagy sustorgás támadt a díszek között, míg a kisemberig is eljutott a szegény csengő esete. A kisember mindenhez értett, de nem tudta hol keresse a csengőt
-Hahó csengő, merre vagy?- kiáltotta a kisember a fa túlsó oldala felé.
-Itt! Itt, fentről a harmadik elágazás harmadik hajtásán!
-Huhh, az nagyon magasan van!
A díszek, megint suttogásba fogtak, s mindegyik a támogatásáról biztosította a kisembert. Mivel rengeteg dísz volt a fán, minden ágon volt, aki segítette egy következő ágacska felé. Először a kéményseprő tartotta a létráját, majd egy angyalka segített felhúzódnia a következőre, majd az arany girlandon tudott viszonylag sokat haladni a csengő felé, mire nagy nehezen elérte.
-Oh, jaj! Oh, jaj!- sóhajtozott csengő, még akkor is.
-Szóval te vagy a beteg csengő?
-Nem vagyok beteg, csak ferde a nyelvem, s így nem szólok szépen!
-Mutasd ide, hadd nézzem!- a kis ember bebújt a csengő alá és igen hangosan kalapálgatott, amit a többi dísz igen nagy rosszallással fogadott, míg nem egyszer csak hallani vélték a csengő kristálytiszta csengését. A kisembernek köszönetet mondott a csengő a már újból szépen csengő hangján, s csak csilingelt és csak csilingelt.
Adél csilingelésre ébredt, mert apukája bizony már javában rázta a karácsonyi csengőt, hogy kezdhessék az ünneplést.
-Hát mégis szépen szól?- kiáltotta Adél, de rögtön tudta is, hogy amire Ő gondolt, az csak egy kedves álom volt, s mosolyogva nézte végig a díszeket a szép nagy karácsonyfán.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Karácsonyi üdvözlet |
|
|
|
Címkék: kristálytiszta, támogatásáról, rosszallással, csilingelésre, kalapálgatott, himbálództak, biztosította, szaloncukrok, nehezebbekké, karácsonyfát, karácsonyfán, sóhajtozott, nyújtogatni, karácsonyán, munkálatban, felhúzódnia, karácsonyfa, díszítették, kéményseprő, díszítésére, karácsonyon, megcsodálta, megjavítani, kisembernek, részletével, mindannyian, következőre, csilingelt, mosolyogva, egyengetni, ragyogását, segíthetne, titokzatos, tarthatott, köszönetet, csilingelő, szőke copfos, karácsony minden, karácsonyfa díszítésére, ideig adogatta, szaloncukrok adogatása, hatalmas fotelba, készülő karácsonyfát, kezében tarthatott, hangot teljesen, csengő hangját, szomszéd ágon, harmadik ágon, hintaló lábán, hintaló először, ízgő-mozgó hópelyhet, hintaló eszébe,
|
|
Offline
